Anyák napja...

József Attila: Mama

Már egy hete csak a mamára 

gondolok mindig, meg-megállva. 

Nyikorgó kosárral az ölében, 

ment a padlásra, ment serényen. 

Én még őszinte ember voltam, 

ordítottam, toporzékoltam. 

Hagyja a dagadt ruhát másra, 

Engem vigyen föl a padlásra. 

Csak ment és teregetett némán, 

nem szidott, nem is nézett énrám, 

s a ruhák fényesen, suhogva, 

keringtek, szálltak a magasba. 

Nem nyafognék, de most már késő, 

most látom, milyen óriás ő, - 

szürke haja lebben az égen, 

kékítőt hold az ég vizében.

 

lakatok...

Még húsvétkor jártam az Erzsébet téren és ezt láttam, rögtön eszembe jutott amikor Párizsban jártunk a Pont de l'Archevêché hídon, kicsit azért más volt de emlékeztetett rá :)

Párizs  Pont de l'Archevêché

Ez meg ma készült a kopaszi gáton

hagyomány...

Nagyon szeretek képeslapot kapni de valahogy az idén elfeledkeztek rólam de sebaj mert Christine minden évben eszembe juttatja,hogy nem veszett ki a képeslap küldés.
Köszi :)

emlékezem...

Nem tudom ki,hogy van vele de ez az idő engem teljesen letaglóz és semmihez nincs kedvem de,hogy ne maradjak bejegyzés nélkül egy szép temetői képet rakok ide mivel ma kint voltam a temcsibe megelőzve a tumultust és így sokkal meghittebb volt mivel senki nem volt a közelbe de távol sem láttam senkit. Édesanyám sírjánál voltam.