2011. október 25., kedd
emlékezem...
Nem tudom ki,hogy van vele de ez az idő engem teljesen letaglóz és semmihez nincs kedvem de,hogy ne maradjak bejegyzés nélkül egy szép temetői képet rakok ide mivel ma kint voltam a temcsibe megelőzve a tumultust és így sokkal meghittebb volt mivel senki nem volt a közelbe de távol sem láttam senkit. Édesanyám sírjánál voltam.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bizonyára fura dolog, de szeretem a szép temetőket. Ott mindig megnyugszom. Hát normális vagyok én?! De egyszer majd összeszedem a bátorságom és néhány csodás fotót beteszek a "naplómba". Egyedül október 15-e körül nem tudok kimenni Anyukámhoz, már kilenc éve, hogy ezen a napon átment odaátra.
VálaszTörlésJól tetted, hogy ebben a nyugalomban jártál kint!
Egy kisfiú egyszer azt mondta, amikor megkérdezték tőle, hogy nem-e zavarja,hogy a temetőre néz az ablaka, hogy " Nem...hiszen ők csak alszanak és az életről álmodnak!". Hát nem tündéri? Nem véletlenül nevezték régen a temetőket inkább sírkerteknek. Ez a megnyugvás helye és nem feltétlenül a bánaté és a szomorúságé. Persze, hogy az ember nem vidám, ha egy szeretett családtaghoz vagy baráthoz kell kimennie, de azt hiszem egyszerűen el kell fogadnunk, hogy ez van és megpróbálni a szép emlékeket előkotorni a szívünkből...
VálaszTörlés