2014. május 4., vasárnap

Anyák napja...

József Attila: Mama

Már egy hete csak a mamára 
gondolok mindig, meg-megállva. 
Nyikorgó kosárral az ölében, 
ment a padlásra, ment serényen. 
Én még őszinte ember voltam, 
ordítottam, toporzékoltam. 
Hagyja a dagadt ruhát másra, 
Engem vigyen föl a padlásra. 
Csak ment és teregetett némán, 
nem szidott, nem is nézett énrám, 
s a ruhák fényesen, suhogva, 
keringtek, szálltak a magasba. 
Nem nyafognék, de most már késő, 
most látom, milyen óriás ő, - 
szürke haja lebben az égen, 
kékítőt hold az ég vizében.