2018. július 17., kedd

vége...

Végre vége :)
Múlthéten pénteken szóltam a brigádvezetőnek (hozzá irányítottak) hogy mindenkinél voltak és kijavították a falakat csak épp én maradtam ki a szórásból pedig én voltam az aki ősze csomagolt ahogy kérték. Még aznap jött is és megcsinált mindent, előkészített festésre. Jött is hétfőn és lefestett és ma átfestette még egyszer. Ezzel vége is nálam a festésnek....
Persze még lesz meló mert a terasz zárókövét le kell csiszolni és a felettem levőt még csak most festik és  addig a rollokat le sem tudom húzni mert ott is lesz szegély csiszolás de ez legyen a legkevesebb.
Ha felettem is kész leszek akkor rácsot és ablakot kell pucolnom és a teraszt felsikálnom de túl vagyok rajta...

a virágokat mindennap kitettem a kertbe, hogy ha jönnek ne legyen útban és mindennap vissza tettem mert a locsoló hajnalba locsolt, egy tortúra volt...




az utolsó órák...






és kész...

szekrények a helyükön...



már csak takarítani kell...


2018. július 8., vasárnap

2018. július 7., szombat

teljes virágzás...

Annak ellenére, hogy fel vagyok állványozva a kert azért virágzik : )igaz a füvet letaposták de sebaj
majd rendbe jön...

















2018. július 4., szerda

megnyugodtam...

Kicsit izgultam sőt nagyon mert féltettem a virágjaimat amik ki vannak ültetve de most már megnyugodtam :)

Már írtam, hogy megy a tatarozás és most eljött az idő és nálam is fel állványoztak. A főnököt meg interjúvoltam, hogy mit kell kiásnom és csak 2 apró növényt kellet. Mire kész lett a rakott krumpli és meg ebédeltem már el is mentek és vigyáztak a növényekre meg az egyetlen fámra ami a teraszt megvédi a déli napsütéstől....














2018. június 25., hétfő

A kis francia panzió...

Helen Pollard A kis francia panzió amit ajánlani tudok mindenkinek.
Nagyon tetszett és még meg is rikatott :)

Amikor Emmy Jamieson a barátjával, Nathannel együtt megérkezik Franciaországba, a mesésen szép, Loire-völgyi panzióba, a Cour des Roses-ba, nem vágyik másra, mint két hét jól megérdemelt pihenésre. A kapcsolatukra igazán ráfért már egy kis töltekezés. Emmy bízik abban, hogy a nyaralástól minden helyre zökken közöttük. Ám szinte kis sem pakolják a csomagjaikat, Nathan máris összegabalyodik Rupert, a tulaj feleségével, a csini, ám korántsem mai csirke Glóriával. Az amúgy is rossz bőrben lévő, ráadásul most már felszarvazott Rupertet alaposan fejbe kólintja az eset. Emmy felelősnek érzi magát a történtek miatt, és egy nagylelkű pillanatában (egy üveg bor után) felajánlja, hogy a segít a panzió körüli munkákban: neki is jobb, ha inkább ágyneműket cserél, és nem a saját nyomorúságán rágódik. A panzió körüli teendők és a pezsgő, kisvárosi élet ellenállhatatlanul magával ragadja Emmyt. Hamarosan azon kapja magát, hogy egy sor új barátot szerzett. Ott van Ryan, az észveszejtően dögös kertészfiú és Alain, a rettenetesen bosszantó, ám annál jobb képű könyvelő, így Nathan emléke hamarosan halványodni kezd. Ahogy telnek a friss croissant-nal és mennyei kávéval kényeztető reggelek, és a virág- és szántóföldillatú esték, Emmy egyre otthonosabban érzi magát Rupert panziójában. De ki lenne képes olyan őrültségre, hogy hátrahagyja a barátait, a családját, a munkáját és mindazt, amiért odahaza, Angliában annyit dolgozott, és mindent feltegyen egyetlen lapra: egy helyre, ahova eredetileg csak nyaralni jött…?



2018. június 12., kedd

a levendula...

Még tavaly 2017. áprilisában írtam arról, hogy mik fagytak el a télen amibe benne volt a Levendula is. Nem ástam ki csak vissza vágtam tövig egészen talajszintig. Veszteni valóm nem volt és csak azért nem ástam ki, hogy ne legyen lyukas a föld. El is feledkeztem róla és egyszer csak látom kibújtak az új hajtások igaz virágot nem hozott de szép zöld volt. Az idén friss hajtások és 1 szál levendula van rajta. Tehát él a töve.

így nézett ki...

visszavágás után ilyen picike volt idén tavasszal...


egyébként is ki kellett volna ásnom mert épp ott volt a kerti locsoló és folyton kapta a vizet ami a levendulának nem igazán jó...


 És akkor a történet: ki kellet ásnom mert ugye írtam, hogy tatarozás lesz és lábazat javítás és épp útban van meg úgy sem tudnának vigyázni rá. Nem is várhatom el egy melóstól, hogy állandóan figyeljen a lába alá...
Ezt megelőzően több levelet is írtam levendula tenyésztőknek és mindenki vissza is írt, hogy majd szeptember, októberben lehet csak kiásni annak ellenére, hogy meg írtam miért is érdeklődöm a kiásás miatt.
Csak egy emberke írt vissza, hogy próba szerencse hát ha megmarad.
Hát ma kiástam de mivel még csak 3dik nyaras a gyökerei nem voltak nagyok sőt elég kicsi volt ahhoz képest, hogy másfél éves.

hát majd látjuk...




azért nem vagyok levendula nélkül mert gondoskodtam róla :) de most okosabb voltam és dézsába ültettem  ahol nem éri a locsolás... majd én öntözöm ha kell...


napos száraz helyre kell ültetni... és ha szeles a környezet akkor igen is kell öntözni...